“Mukka borzasztóan fontos nekem, nemcsak a művészete miatt, hanem mint karakter is. Ő a finn melankólia sokkal extrémebb oldalát képviseli és a bátorságot, hogy feltárja a legmélyebb érzelmeit – nem számít, mennyire trágárak vagy közönségesek is azok.” /VILLE/
“…Kérdezd meg tőlem te lány: hová megyünk most?
Azt felelem: a madarak megtérnek nemsokára
Kérdezd meg tőlem kedves: miről beszél a szél?
Azt felelem: nem lesz hosszú ez az út
Te úgy nevetsz szerelmem, mint a piros lóherevirág,
holnap szürke porrá leszünk…”
/Timo K Mukka: Április_részlet/
Mi jut eszetekbe erről a vers részletről? Nekem ez:
“From lashes to ashes
And from lust to dust…”
