HIM fotókiállítás a Helsinki Art Múzeumban

Ville Juurikkala fotóművész kiállítása a Helsinki Art Múzeumban és a Tiketti Galériában “HIM: Right Here In My Eyes” címen lesz látható, amely olyan még soha nem látott képeket fog bemutatni, melyek a bandát a búcsúturnéra való készülődés közben örökítenek meg.

Közzétette: HIM – 2017. május 26.

Ville Valo és bandája nemrégiben jelentették be, hogy 26 év után szögre akasztják a hangszereket, és nem folytatják tovább a közös zenélést. De mielőtt végleg elköszönnének, egy utolsó turnéval még megörvendeztetik a rajongókat, Juurikkala pedig ennek előzményeit fogja fotókkal dokumentálni. A kiállítás egyébként a Tuska Fesztivál 20. évfordulójának ünnepléséhez kapcsolódik, így természetesen a HIM-en kívül más zenekarok (Amorphis, Apocalyptica, Sonata Arctica) fotói is láthatóak lesznek.

“A kiállítás eddig soha nem látott fotók gyűjteménye lesz – és ezúttal tényleg olyan fotókról lesz szó, amiket senki nem látott. Még én sem láttam őket, hiszen az események, amiket dokumentálni fogok, a közeljövőben kezdődnek csak el. Ezen a héten kezdem a bandával a fotózást, az utolsó kockák pedig a Tuska Fesztiválon készülnek majd el.” /Ville Juurikkala/

HIM: Right Here In My Eyes by Ville Juurikkala
HAM corner
Eteläinen Rautatiekatu 8, Helsinki
2017.6.15–2017.7.3
Hétfő–Péntek 11:00–19:00

|Forrás: HAM|

HIM – “And the path goes on…” (4. rész)

DEEP SHADOWS AND BRILLIANT HIGHLIGHTS

„A Deep Shadows and Brilliant Highlights elkészítése tiszta szívás volt. A nyilvánosság előtt persze azt hazudtuk, hogy nagyon jó móka, de igazából borzalmas volt.” /Ville/

2002-2.jpg

Migé, Linde, Ville, Burton és Gas

Az albumot Finnországban kezdték el felvenni T. T. Oksala vezetésével, aki már tapasztalt vén rókának számított a szakmában. Azonban már a kezdetekkor aggodalomra adott okot az, hogy az előző kemény turné fáradalmait a srácok nem tudták rendesen kipihenni, és az új lemez kapcsán az elvárások és az ezzel kapcsolatos nyomás is embertelenül nagy volt. Ville viszont ragaszkodott ahhoz, ha már egyszer készen vannak a dalok, akkor vegyék fel őket.

„Nem az volt a probléma, hogy a HIM felvette a demókat, vagy hogy nem volt producerük. A probléma az volt, hogy nem mentek vissza a próbaterembe. Ha Ville megcsinál egy számot, és visszamentek volna próbálni és aztán a többiek hozzáadták volna a dalokhoz a HIM hangzást, akkor minden rendben lett volna. A bandáknak gyakran van az a tévképzetük, hogy csak elkészítik a dalokat, elmennek a stúdióba, majd aztán azok hirtelen slágerekké válnak – hogy túlozzak egy picit. ” /Asko Kallonen, BMG/

(tovább…)

HIM – “And the path goes on…” (3. rész)

RAZORBLADE ROMANCE

A következő lemez felvételeit is Finnországban kezdték meg, de az egész projekt valahogy az elejétől fogva nem működött. Ismét Hiili-t kérték fel producernek, ő azonban kissé szét volt esve a túl sok munkától, és a korábbi összhang is hiányzott a banda és közte.

„Hogy őszinte legyek, akkor valahogy az egész banda nem jött ki egymással igazán. És az sem segített, hogy a felvételek sem mentek túl jól. Amikor a basszust vettük fel, valahogy az egész hamisan szólt. Senki sem tudja miért. Pedig tunerrel lett behangolva, szóval azt hiszem, hogy az ördög szállhatta meg a házat, és mindent összekavart. /Migé/

1999.jpg

Linde, Gas, Ville, Migé és Juska az RR borítóján

Amikor tudatosult bennük, hogy ez így nem megy, 1998 januárjában úgy döntöttek, hogy inkább pihentetik az egészet egy időre. Azonban más országok is kezdtek érdeklődni a HIM iránt, így a BMG kiadó úgy határozott, hogy a lemezt inkább egy külföldi stúdióban kellene felvenni egy másik producerrel. Így került a képbe John Fryer producer, aki korábban már a Nine Inch Nails-zel is dolgozott.
De mindezek után is még vagy kétszer kellet nekifutni lemezkészítésnek, mert az univerzum rendje valahogy képtelen volt helyre állni az albummal kapcsolatban. Hol a felvételekkel volt gond, hol a mixelés után hangzottak pocsékul a dalok. Végül kisebb kínlódás után a felvételeket a walesi Rockfield stúdióban készítették el, a keverést pedig a helsinki Finnvoxban. (tovább…)

HIM – “And the path goes on…” (2. rész)

A történet folytatódik az első nagylemez megjelenésével, mely egyre nagyobb népszerűséget hoz a srácoknak. Azonban ahogy az sokszor lenni szokott, a sikerrel együtt jönnek a problémák is…

GREATEST LOVESONGS VOL. 666

1996.jpg

Linde, Pätkä, Ville, Migé és Antto

Greatest Lovesongs Vol. 666 című első albumukat 1997 nyarán kezdték el felvenni. Temérdek idejük volt rá, mivel ekkor nem voltak fellépéseik, mégis mindössze 15 nap alatt elkészültek vele. A probléma pusztán annyi volt, hogy Ville nagyon lassan írt, és így csak nyolc szám készült el a felvételekig. Ekkor még Linde is „besegített” a dalszerzésbe. A For You és az Our Diabolikal Rapture az a két dal, amelyet közösen jegyeznek, és azóta sem fordult elő, hogy együtt írtak volna bármit a HIM számára.
A fiúk nem rendelkeztek túl sok stúdiós tapasztalattal, így gyakorlatilag fogalmuk sem volt arról, hogy mit is csinálnak. Szerencsére a lemez producere és mixere Hiili Hiilesmaa lett, aki nagyszerű tanítómesternek bizonyult, és végigsegítette őket a stúdiós munkálatokon.

„Féltünk attól, hogy Hiili majd túl sokat fog kísérletezni, és a végére az album teljes őrület lesz. De most ha felteszed, hallhatod, hogy minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell.” /Ville/

Ville itt már igazán megcsillogtathatta dalszöveg írói tehetségét is, és előkerültek a jól ismert szimbólumok a halál és a szerelem témaköréből. (tovább…)

Rambo legyőzhetetlen!

Legalább is a szavazataitok alapján erre a következtetésre lehet jutni. Ville szólóprojektje magasan verte a mezőny többi tagját. 🙂

Melyik bandatag mellékprojektjét kedvelitek a legjobban? (Katt a nevekre a meghallgatáshoz!)

Összes szavazó: 23

Loading ... Loading ...

Az oldalsávban máris van egy újabb kérdés. Szavazzatok! 😉