Linde a Guitar World-del beszélgetett | 2014. 03. 07.

A piszkos munka: Linde a felszereléséről, a hatásokról és másról…

Linde_TM
Fotó: Molnár Tímea/ TM Photography

A finn goth rockerek éppen az Államokban turnéznak, amelyen a teljes repertoárjukból játszanak dalokat, beleértve a legújabb albumot , a Tears on Tape-et is.

A turné mácius 7-én a los angeles-i House of Blues Sunset Strip-ben kezdődött. Néhány órával a fellépés előtt a gitárossal, Mikko „Linde” Lindström-mel beszélgetett a Guitar World a felszereléséről, a kedvenc gitárosáról, a feldolgozásokról és másról.

Ma este van a turné első koncertje. Hogy érzed magad?

A repüléstől kicsit kimerülten. Tegnap repültünk ide Ausztráliából, ahol a Soundwave Fesztivál keretében turnéztunk kb. két hétig. Eléggé gyilkos repülőút volt, szóval alakulunk. De a ma este miatt nagyon izgatottak vagyunk.

Jó lehet  az Anathema-val turnézni az Államokban, merthogy már régóta próbáltátok ezt összehozni.

Igen, legutóbb le kellett mondanunk, mert az énekes beteg lett, de visszatértünk és játszunk egy picit az Anathema-val. Kedves srácok, szeretjük a bandát.

A dallistával kapcsolatban, pontosan mivel próbálkoztok ma?

Egy picit mindennek a keverékével. Hozzátettünk néhány igen régi dalt még az első albumunkról, és itt-ott néhány meglepetést. De természetesen, játszunk számokat a legutóbbi albumról is.

A régi dalokat most újra digitalizálva adtátok ki, és ez deluxe editionként fog napvilágot látni. Ez kedves gesztus a fiatal rajongók felé, akik későn kapcsolódtak be és már nem találják meg a régi albumokat a boltokban.

Igen, pontosan. Itt sohasem voltak rendesen kiadva, úgyhogy ennek jónak kell lennie.

Jelenleg milyen a felszerelésed?

Dupla erősítőm van két Laney fejjel és egy Peavey 5150-sel. Az 5150 adja a fő vezérhangot, az egyik Laney-hez tartozik egy Octafuzz multiplexer, a másikhoz pedig egy Pharaoh fuzz pedál. Ez egy kombináció, és alapvetően hatalmas káosz az egész [nevet]. A stúdióban állandóan változtatunk az olyan dolgokon, mint ezek a kis kombók, és a lehető legfurább hangokat próbáljuk ki, majd összekeverjük őket. Most nem vettünk fel túl sok számot, én meg csak játszok a bal oldalon az SG-mel, a jobbon pedig egy Fender Tele-vel, és mind két erősítőnél különböző beállításokat használok.

Azt olvastam, hogy egyszerűsítettél a beállításokon a mostani albumnál.

Igen,  nem játszom semmi tiszta cuccal többé. Csak torzító beállítások és torzító módok vannak az összes fuzz pedálon. Szóval csak egy váltóm van, és ennyi. [nevet]

Lefogadom, hogy ez nagyjából egységesíti az élő és a stúdió hangzást, így van?

Igen. Nagyjából ugyan az a hang.

Amikor azt mondod, hogy nem játszol tiszta részeket többé, azt jelenti, hogy akusztikus gitáron sem?

Én nem. Ezúttal Ville játszik akusztikuson, így ő gondoskodik erről.

Hogy fejlődött  és változott a szereped a bandában, mint gitáros az évek során?

Nem vagyok biztos benne, hogy a szerepem túl sokat változott volna, de minél idősebb vagyok, annál magabiztosabb. Most már több szólót játszom, meg ilyen szarságokat. Azt hiszem, az én szerepem mindig is az volt, hogy megalkossam ezeket a zűrzavaros és torzított cuccokat.

Szóval te csinálod a piszkos munkát.

Igen, pontosan, és boldog vagyok vele. [nevet]

A HIM-en kívül csinálsz más projekteket is?

Van egy mellékprojektem, amit Daniel Lioneye-nak hívnak. Már  két albumot jelentettünk meg, és a következő is majdnem kész. Nem tudom, mikor jön ki, de remekül hangzik.

Azt hiszem közreműködtél a WhoCares all-star projektben is, ami  jótékonysági célra gyűjtött pénzt egy album kiadásával. Ebben  szerepelt Ian Gillan, Tony Iommi, Nicko McBrian és mások. Hogy  keveredtél ebbe bele, és milyen volt kreatívkodni ezekkel az emberekkel?

Nos ez csak egy egyszeri dolog volt. Igazából egyikőjükkel sem találkoztam [nevet]. Nem voltunk együtt a stúdióban. Csak egy dalt adtak nekem, és Tony mondta „Akarsz valamit hozzátenni ehhez?” Én meg mondtam, hogy persze! Aztán elmentem a stúdiójába két órára, és ennyi volt.

Manapság már nem kell senkivel sem találkozni. Csak körbeküldöd a fájlokat és kész.

Igen, így megy ez. [nevet] Persze, más a hangzása ennek, és időről-időre jó ilyen különleges dolgokat csinálni.

A személyes kedvenceidet illetően, melyik gitárost említenéd meg, és ez hogyan változott annak tükrében, amiket az évek során  hallgattál?

Nos, elég sok gitáros van, akiket szoktam hallgatni. Olyan bandákkal kezdtem, mint a Kiss meg ilyenek, de Steve Vai volt az első gitárhős számomra, amikor 13-14 éves voltam. Aztán egyre inkább a Sabbath-ért lettem oda, és a technikai része nem volt olyan fontos számomra, mint amikor elkezdtem.

Később a Queens of the Stone Age Josh Homme-jáért és Iggy Pop-ért lettem oda. Ő sosem volt egy félelmetesen jó vagy briliáns gitáros vagy ilyesmi, de szeretem a zenéje hangulatát. Aztán ott van Jimi Hendrix nyilvánvalóan. Mindezek hatással voltak a játékomra valamilyen szinten. Régebben sok blues-t is hallgattam. A szívem mélyén blues játékos vagyok.

Amikor zenész lettél, biztos vagyok benne, hogy játszogattál feldolgozásokat is. Milyen dalokat játszottál akkor a gitáron?

Igazából, amikor a HIM-mel elkezdtük, az első fellépésünk egy Type O Negative feldolgozás koncert volt, szóval azokat a dalokat sokat játszottuk. Persze másokat is megpróbáltunk, mint pl. a Wicked Game, és anno még Madonna feldolgozásunk is volt, meg ilyen 80-as évek beli dalok, amiket metállá formáltunk. Régen ezt csináltuk.

Az interjút készítette: Andrew Bansal

|Forrás: Guitar World|

Hogy ne csak mindig Ville interjú legyen! 😛 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress Anti Spam by WP-SpamShield