SYNNIN VIEMÄÄ: XI. FEJEZET

A HIM ÉLÉN ÁLLÓ EMBER…

SEPPO VESTERINEN UTAZÁSA VIRÁGOKON ÁT A HANOITÓL A HIM-IG 

Seppo Vesterinen egykor elvezette a Hanoi Rocks-ot a világhírnévig, de miután az együttes feloszlott, elvesztette érdeklődését a rock iránt. Néhány évre vidékre költözött, a növényekre és virágokra koncentrált. Ma már azonban visszatért a rockbusiness-be a HIM menedzsereként.
ville_seppo
Képforrás: mtv.fi

Seppo Vesterinen elárulja, hogy amikor vidéken élt, azon gondolkodott, milyen vicces lenne menedzselni Jari Sillanpää (híres finn slágerénekes) nemzetközi karrierjét. Sillanpää elég karizmatikusnak tűnt az európai piacra. A rock kevésbé volt fontos.

“De aztán szinte véletlenül visszakerültem a rockbusiness-be, mikor átnéztem a HIM szerződéseit. Azt vettem észre, hogy ilyen hosszú idő után sokkal szórakoztatóbb a dolog.” – mondja Seppo.

“Ugyanakkor, amikor a HIM-mel dolgoztam, színházi produkciókat is csináltam, színházi producereket tanítottam és voltak a “Helsinki kultúrális főváros 2000″-hez kapcsolódó projektjeim. De nem volt időm mindenre. Arra gondoltam, hogy én leszek a producere például a Labra show-nak, aminek Ismo Alanko és Stefan Lindfors volt az ötletgazdája, de nagyon hamar már annyira intenzíven a HIM-mel dolgoztam, hogy le kellett mondanom erről.”

“Most már teljesen a HIM-re koncentrálok, annak ellenére, hogy időnként a The Rasmus-nak és az Amorphis-nak is segítettem egy kicsit. Nincs szükségem több nagy dologra és nem keresek rendszeresen együtteseket. Annyira torkig lettem ezzel a 90-es évek elején. Különösen azért, mert a sikertörténetek nagyon ritkák. És ha sok együttessel foglalkozol egyszerre, akkor nemsokára azt veszed észre, hogy ismétled magad a telefonban. Ugyanazokat a kifejezéseket használod, amikor elmondod, hogy milyen pokoli jó az együttes és mennyire ilyen meg olyan. Azt veszed észre, hogy csak önmagadat ismétled és nem vagy hihető többé.”/SEPPO/

Seppo Vesterinen azt mondja, hogy alapjában véve nincs különbség a Hanoi Rocks és a HIM menedzselése között, annak ellenére, hogy az emberek és a problématerületek különböznek. Az alapvető dolgok nem változnak. A zeneipar, másrészről, sokkal kommerciálisabb és szisztematikusabb lett, és a zenészek sokkal profibb módon állnak hozzá a dolgokhoz. A Hanoi Rocks idejében az emberek még a rock’n’roll álmot élték és egy ki-a-fenét-érdekel hozzáállásuk volt. A művészek még a marketinghez is negatívan viszonyultak.

“Akkoriban minden országban csak egy pár állami rádióállomás volt és néhány TV csatorna. Most őrült mennyiségű rádió- és TV állomás van és az utóbbi néhány évben internetes rádióállomások is indultak. A promóció és a marketing mennyisége exponenciálisan növekszik, mert mindenki akar magának egy darabot a művészből.” /SEPPO/

“Mikor a HIM-ről van szó, persze mindenki Villét akarja. És ha minden interjút te csinálsz, az időnként természetesen stresszes, de Ville jól tudja leplezni a rosszkedvét. Legalábbis hazudik és ugyanazokat a dolgokat ezer különböző módon mondja el. Az interjúkban a kérdések mindig ismétlődnek, ezer különböző válasz van rájuk és egyik sem feltétlenül igaz.” /SEPPO/

“Próbáltuk megosztani a promóciós feladatokat úgy, hogy Mige és Gas is csináljon néhány promót, de a média Villét akarja és senki mást. Még egy olyan eset is előfordult, amikor Ville és Mige együtt ment el egy tallini rádióállomáshoz, de ott mégcsak kezet sem fogtak Migével, otthagyták egyedül egy mikrofonnal. Akkor aztán Mige kisétált a stúdióból.” /SEPPO/

Mikor Seppo Vesterinen elkezdett dolgozni a HIM-mel, komoly figyelmeztetéseket kapott több különböző forrásból, hogy nem kellene ezzel foglalkoznia, azok a srácok összehugyozzák a padlót és szörnyű emberek.

“Viszont Hanoi stílusú öltözői szemetelések vagy kajacsaták nem voltak.” – mondja Seppo mosolyogva. “A HIM a Hanoihoz képest igazán könnyű eset bizonyos tekintetben. Még csak nem is harcolunk túl sokat, mert úgy gondolom, hogy végül is az együttes jobban tudja, mi a jó neki. Nem erőltetem a saját véleményemet, bár vannak dolgok, amelyekkel nem értek egyet és ezt hangosan ki is mondom. De végül is az együttes a felelős azért, amit csinál.”

“Villével nincsenek problémák, jól kezeli az embereket és egy rokonszenves jelenség, és ha minden zenész olyan lenne, mint Gas, akkor az élet igazán könnyű lenne. Gas mindig örül, ha csinálhat valamit és mindenért lelkesedik. Mige és Linde másrészről éppen most mennek keresztül egy szerves militáns fázison. Ami azt jelenti, hogy a HIM-et tulajdonképpen öt egyéniség alkotja, akik nagyon különböznek egymástól. És ez egy olyan kombináció, amely könnyen lángra lobban.” /SEPPO/

A nemzetközi turnékra Seppo a HIM-mel együtt utazik és vagy 200 éjszakát tölt szállodában évente, de ha az asztal mögött ülne egy irodában és távvezérelné az egész dolgot, az nem lenne túl érdekes. Mikor együtt turnézol az együttessel, minden emberrel összefutsz – promóterek, ügynökök, a lemeztársaság képviselői, PR emberek, fényképészek, újságírók és így tovább.

Érdekes megfigyelni, hogy csak néhány ember maradt még mindig a rockbusiness-ben azok közül, akiket Seppo abból az időből ismer, amikor a Hanoival dolgozott 15 évvel ezelőtt. Másrészről, nem mindig okos dolog a régi kapcsolatokat használni. Könnyen rábízod magad a mások szívességeire és ez nem egy egészséges előfeltétel.

A HIM-nek nincsenek nagy szponzorai. Van néhány, többnyire szóbeli, megállapodás hangszergyártó és ruházati cégekkel. Seppo Vesterinen azt mondja, hogy egy szponzorral kötött szerződésnek akkor lenne értelme, ha nagyon nagy mennyiségű pénzzel járna együtt. Kis szerződéseket kötni nem érdemes, mert a szponzorálás is erőfeszítéseket igényel.

Most a HIM-nek van egy szponzori szerződése a német Jägermeister likőr társasággal, ami természetesen jól illik az együttes imidzséhez. Időnként szállodaláncokkal is folytatnak megbeszéléseket, amelyek pénzügyi nyereséget hozhatnának az együttesnek ingyenes hotelszobák formájában. De mi lesz, ha egy nap majd újabb szállodai szobát törnek össze? Seppo azt mondja, hogy a saját lelki békéje érdekében talán jobb is, hogy nincsenek ilyen szerződések.

“Ezért is érdemes odafigyelni arra, hogy ne köss olyan szerződéseket, amik túl hosszú lejáratúak. Én nem különösebben szeretem a szerződéseket, az embereknek nélkülük is képeseknek kellene lenniük együtt dolgozni. De természetesen néhány dolgot rögzíteni kell. Egy szerződés értéke ennek ellenére lényegtelen szakítás esetén. A kényszerházasságok nem működnek.” /SEPPO/

“Finnországban a kiadói szerződést hagyományosan csak egy lemezszerződés melléktermékének tekintik. Mikor egy lemezszerződést kötsz ugyanakkor mellékesen aláírod a kiadói szerződést, ami viszont élethosszig tart. A legtöbb esetben ez nem jár együtt megfelelő haszonnal. A kiadó munkája lenne, hogy aktivizálja magát, próbáljon pénzt kihozni a dalokból és segítse a művész karrierjét, de ez nem így van. Az egyetlen, aki hasznot húz a kiadói szerződésből az a lemeztársaság, aki egy postafiók társasággal folyamatosan áramló bevételhez jut.” /SEPPO/

Az internet manapság fontos marketing eszköz egy együttes számára. Néhány évvel ezelőtt az emberek még úgy gondolták, hogy üzleti hasznot is hozhat, de pénzt csinálni egy honlappal meglepően nehéz. Sokkal fontosabb létrehozni egy fórumot az együttes számára, amely összehozza a hasonló gondolkodású rajongókat.

Seppo rámutat, kezdettől fogva fontos volt, hogy a HIM-et nem kapcsolták össze egyetlen műfajjal és egy bizonyos típusú rajongótáborral. Ha egy együttest heavy metal bandának tartanak, az a vásárlóközönség döntéseit is befolyásolja. Később nagyon nehéz átlépni a határokat.

“A metálbandáknak annyira egyértelműen megvan a saját világuk a maga lehetőségeivel és korlátaival.” – mondja Seppo. “Egy metálbanda lemezeladásai 50.000 példány körül vannak a németül beszélő területeken. Nagyon nehéz ennél többet eladni.”

Mikor Seppo Vesterinen nem a rockiparral foglalkozik, még mindig kertészkedéssel tölti az idejét. Piszokban matatni a kezeddel nagyon terápiás jellegű és nagyon távol áll a rock világától.

“Sajnos, megvan az a rossz szokásom, hogy a hobbijaimból munkát csinálok.” – ismeri be Seppo. “Vicces dolog virágokat nevelni és lefényképezni őket, de a 90-es évek közepén ez már olyan messzire ment, hogy árultam is a virágokat. Hajnali 4-kor autózol száz kilómétert a nagykereskedők virágpiacáig és ott állsz a virágokkal teli kosarakkal. Aztán elmész a Piactérre és ott árulod őket reggel 8-tól. Ez nagyon stresszes volt.”

Forrás: www.valo.atw.hu

Timmyce

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress Anti Spam by WP-SpamShield