SYNNIN VIEMÄÄ: II. FEJEZET

HIM – Ő POKOLI FENSÉGE…

NÉVPROBLÉMÁK, SÁTÁNI VERSEK ÉS IMÁDSÁGOK

1991: Ville Valo alakított egy bandát, His Infernal Majesty névvel. Ville játszotta a gitár részeket hat akkordos basszusgitárján, Migé játszotta a basszus részeket, és különböző srácok fordultak meg a dobok mögött.

1385116_662295273790781_1862517867_nAkkor a His Infernal Majesty nem tartott túl sokáig, bár igazi reklámhangulat volt a levegőben. A Vantaanjoki folyó partjain kitettek néhány reklámképet (igazán hátborzongatóak voltak, mondja ma Ville) és Ville hat hónapig nyaggatta Juhani Merimaa-t, a Tavastia Club menedzserét, hogy engedje ott fellépni a bandát. Végül, 1992 szilveszter éjszakáján meghívták őket fellépni a Semifinal Club-ba, amely közvetlenül a Tavastia mellett van. “Csak akkor egyszer léptünk fel, és aztán a banda feloszlott, mivel Migének be kellett vonulnia katonának” emlékszik Ville. “Felidegesített, hogy várnunk kell Migére, amíg eltávozást kap. Ez volt a HIM első kezdetének vége.”

A His Infernal Majesty név végtelen viták eredményeként született meg. Először a trió úgy gondolta, a Kafferi nevet adja a bandának – a “Kaffer” egy színesbőrűekre használt kifejezés, egész pontosan a bantu négerekhez tartozó etnikai csoport megjelölése. A nevet H.P. Lovecraft régi könyveiből merítették, amikben nagyon elmerült a banda. A mai álláspontok szerint Lovecraft regényei tele vannak rasszizmussal, de ezeket a könyveket azzal a korral összefüggésben kell vizsgálni, amikor azok keletkeztek, az 1920-as és ’30-as években. Ville néhány fekete barátja a “Kaffer” nevet túl groteszknek találta, így végül letettek róla.

“Akkoriban utcazenészként is forgolódtam, afrikai dobokon játszottam a barátaimmal, például a Kauppatori-n (Helsinki piactere)”, mondja Ville. “Összegyűjtöttük a pénzt japán turistáktól, így tudtunk venni egy doboz LM cigit. Kijártam Kumpula régi részére és Oranssi tereire, együtt lógtam hippikkel és reggaes srácokkal, a Finn Rasztafarikkal. Ők hívták Haile Selassie-t His Imperial Majesty-nek. Egy idő után elegem lett belőle, és érdeklődni kezdtem a Death Metal iránt. Az egész Imperial Majesty (őfensége) dologtól hánynom kellett, aztán elolvastam A Sátán bibliája című könyvet Anton LaVey-től, aki írt egy verset Őpokoli fensége címmel (His Infernal Majesty), ha jól emlékszem. Olyan horrorfilm-hangulata volt, ami nagyon passzolt a mi Black Sabbath-típusú zenénkhez.” /VILLE/

A banda sokat gondolkodott rajta, hogy vajon a His Infernal Majesty megfelelő név-e vagy sem. Egy másik szar variáció volt a Black Salem – ez a Black Sabbath, a Salem cigi és a Salem’s Lot című Stephen King könyv (magyarul Borzalmak városa címen jelent meg) vegyítése volt. Egy ponton Migének annyira elege lett a névvel kapcsolatos szerencsétlenkedésből, hogy a saját egyszerű módján megoldotta a problémát: latex festékkel óriási betűkkel kiírta a His Infernal Majesty feliratot az egyetlen Marshall erősítőjükre, és a kérdés többé nem volt vitás.
Persze a His Infenal Majesty utal a Sátánra, és iskolás évei alatt Ville valóban érdeklődött az okkultizmus iránt. Olvasott ilyen tárgyú könyveket, de sohasem imádta a Sátánt, és nem vett részt sátánista dolgokban. Pekka Siitoin egyszer javasolta, hogy nyúzzanak meg egy macskát élve, aztán egyék meg. De az ötlet nem volt vonzó Ville számára. Úgy gondolta, az túl nagy őrültség lenne, ráadásul akkoriban még otthon élt. Az anyukája valószínűleg nem értékelte volna, ha egy halott macskát talál az edényében, amikor éppen sült csirkét akar készíteni. 1996-ban a His Infernal Majesty-ből HIM lett, amikor a banda rögzítette az első felvételét. A teljes név túl hosszú lett volna lemez borítójára, különösen azért, mert a CD címe is elég hosszúra sikeredett: 666 Ways to Love: Prologue. (666 út a szerelemhez: előjáték). De más okok is álltak a név lerövidítése mögött. Kanadában volt egy vacak zenekar, amit Infernal Majesty-nek hívtak. A ’80-as években működött, és a ’90-es években ismét turnézni indultak, a srácok pedig el akarták kerülni a félreértéseket velük.
Ráadásul a finn közönségnek nehéz lett volna megjegyeznie a His Infernal Majesty szókombinációt, nem is beszélve a leírásáról és a kimondásáról. A bandának arra is ügyelnie kellett, hogy szükségtelen lenne provokálni egy ilyen névvel anélkül, hogy valódi kapcsolatuk lenne az okkultizmussal. De a HIM sem szabadult meg teljesen a sátánizmussal való gyanúsítgatástól. Lengyelországban például, ahol a katolikus egyház még mindig a mindennapi élet szerves része, egy darabig vita volt arról, hogy a HIM-nek milyen kapcsolata van a sátánistákkal. De a kezdetekkor még Finnországban is beszéltek erről az emberek.

“1997-ben léptünk fel először a Provinssirock fesztiválon, amikor Norvégiában megnövekedett a templomfelgyújtások száma” mondja Ville. “Dimmu Borgir és a Black Sabbath is fellépett ugyanazon a fesztiválon. A média hatalmas felhajtást csinált, és azt állította, hogy a templomokat megvadult sátánisták gyújtották fel. Néhány fickó azzal fenyegetőzött, hogy egy közeli fatemplomot fognak felégetni. A fesztiválon volt néhány Jehova Tanúja, akik megáldották a színpadunkat szentelt vízzel, mielőtt fölléptünk. Akkor a lengyel TV interjút csinált velem erről az egészről. De igazából nem volt semmi komoly probléma, egy nagy röhej volt az egész.” /VILLE/

“Különösen Ozzy Osbournera, a Black Sabbath vezető énekesére hajtottak rá. A Jehova Tanúi egész éjszaka a hotelja folyosóján parádéztak, folyamatosan kiabálva, hogy “God’s saving power”.
A következő napon, amikor Ozzy hazarepült a magángépén, egy csoport Jehova Tanú ott volt a repülőtéren, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a Sátán hírnöke valóban elhagyja az országot. Ozzy megmutatta nekik a csupasz seggét, aztán bemutatott mindenkinek. “Akkoriban az aktív finn sátánisták a nyilvánosság előtt távol akarták tartani magukat tőlünk” mondja Ville. “Reprezentatív módon meghívtak engem a törzshelyükre, és egy csomót beszélgettünk a dologról. Azóta nem kedvelem ennek a csoportnak a filozófiáját, és egyátalán nem akarunk érintettek lenni ebben az egész dologban, ők pedig ki akartak adni egy pamfletet a tárgyban, hogy az ő nézőpontjuk szerint mi rossz üzenetet közvetítünk satöbbi. A dologban az a vicces, hogy sem a vallási fanatikusok, sem a sátánisták nem szeretnek minket. Valahol a kettő között vagyunk, nehéz helyzetben.” /VILLE/

“Ugyanez történt velünk Pohjanmaa-ban. Jött egy busz a fellépésre, az ablakai tele voltak festve Jézus-képekkel. Este egy csapat fiatal megállt a színpaddal szemben, csukott szemmel imádkoztak, a Bibliáikkal a színpadra mutattak. Aztán abba kellett hagynunk a játékot, mivel a közönségből egy pár feketére festett szájú alak verekedeni kezdett az imádkozókkal. Megint ott találtuk magunkat a két tábor között, és az egész egy nagy káosz volt. Az az ember, aki a leginkább meglepett engem azzal, hogy megpróbált megtéríteni, a Dingo billentyűse, Peter volt, 2001 vége táján. Bementem a színpad mögé a Tavastiában, hogy szerezzek egy autogramot Dingótól. Korábban nagyon bírtam a bandát, volt egy Dingós sálam, meg mindenféle más dolgom. De akkor még túl fiatal voltam, hogy élőben lássam őket, így már felnőttként mentem el egy koncertre. És Pete elkezdett nagyon komolyan arról beszélni, hogy hinnem kell Istenben. Kicsit szomorúan megkérdezte tőlem, hogy voltam-e már olyan szituációban, hogy nem volt egyetlen barátom sem. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem, mindig voltak barátaim. Akkor Pete ivott egy kortyot a Karhu sörből, elfordította a fejét az üvegtől, és halkan mondta: látom. Aztán nem szólt többet. Mindenkinek a saját módján kell boldognak lennie.” /VILLE/

1390572_663045853715723_589273261_n

“A rasztafári időszakomban komolyan megpróbáltam hinni abban, hogy Haile Selassie megváltó volt, de nem tudtam” mondja Ville. “Az Isten soha nem tett engem próbára, mindig vannak szomorú dolgok, amik mindenkivel megtörténnek néhányszor az életben. Szerencsére engem nem kereszteltek meg, pogány vagyok. Az anyám katolikus, de sem az apám, sem én nem vagyunk azok. Jónak tartom, ha a gyerekek maguk választhatják meg, hogy katolikusok akarnak-e lenni vagy sem. Sosem jártam templomba, kivéve az iskolával, és nem jártam hittanra sem. De olvastam a Bibliát, a sátánét és a katolikusat is. Úgy gondolom, hogy az Ótestamentum egyszerűen unalmas. És az Újtestamentum sem sokkal érdekesebb. Annyi hazugságot hordtak össze a torinói szent lepelről, és a bizonyíték, hogy Jézus Krisztus valaha is létezett, olyan gyenge, hogy én inkább azt hiszem, hogy Jaques de Molay a Templarsból volt abban a lepelben.” /VILLE/

“Ami a Bibliával történik, az hasonló a Coca-Colához. Amikor elég pénz van a reklámra, akkor mindenkit rá tudsz venni arra, hogy egy meghatározott márkát vásároljon. De ott van az Afri-Cola vagy a Dr. Pepper, amik szintén jók, és még egy csomó alternatíva van. És ami még furcsa a Bibliában, hogy lefordították több millió nyelvre több millió verzióban, és még mindig azt állítják, hogy az az igazság. Persze minden könyvben van valami igazság, de számomra ez csak irodalom, a fikció egy kissé unalmas változata. Nem hiszem, hogy a hívő emberek idióták, de nem is túlságosan intelligensek. Mindenkinek magának kell eldöntenie. Mindig csodálkoztam, hogy egy ilyen terjengős könyv hogyan tudja olyan erősen befolyásolni az emberek életét. A finnek számára A Könyvnek inkább a Kalevala-nak kellene lennie, bár nem vagyok hazafi. A nemzeti mitológiákban és vallásos könyvekben találhatsz néhány valóban jó filozófiai ötletet, de néhány dolog valóban evidens. “Ne ölj.” Nem magától értetődő, hogy semmiért sem érdemes ölni? “Ne kövess el házasságtörést” ez már egy teljesen más történet, itt több részletről van szó. Ez és az összes többi parancsolat inkább szórakoztatóak.” /VILLE/

A HIM sosem vette túl komolyan a 666-os számot. A banda számára ez nem igazán a Gonosz számát jelenti, hanem másodosztályú horrorfilmek eleme. Már a banda első CD-jén ott volt a Your Sweet 666 című szám, ami egy pap azon kijelentéséből ered, hogy ha a Led Zeppelin Stairway to Heaven számát a másik irányba játszod le, azt az üzenetet hallod: “Here’s to my sweet Satan 666”. A Your Sweet 666 tisztelgés a Led Zeppelin előtt. A külföldi riportereket mindig érdekelte a HIM név, és újra meg újra rákérdeztek, hogy hogyan választották. Ez az oka, hogy a banda annyi hazugságot talált ki rá. Amikor a Hanson nevű fiúcsapat népszerű volt, azt mondták, hogy a név a Hanson Is Murdered rövidítése. Amikor Gas, aki szenvedélyes amatőr hokijátékos, beszállt a bandába, a HIM éppen a Helsinki Ice Hockey Maniacs rövidítése volt. Nagyon sokféle verzió létezik. És minden alkalommal bejött a hazugság, mert a banda tagjai rutinos hazudozók. Halálosan komolyak maradtak, és mindeddig a Pinokkió – effektus sem mutatkozott rajtuk.

“Néha a HIM név ugyanúgy szívás” ismeri el Ville. ” De a banda neve nem olyan fontos. Vegyük például Eppu Normaali-t, milyen név ez? Ez az Ab Normal-ból ered, aki egy karakter volt a Mel Brooks-féle Frankeinstein Junior című filmben. A név nem tesz erőszakot rajtad, nem jelent semmit. Ha a közönség a HIM-et hallgatja, nem gondolnak Istenre vagy Őpokoli fenségére. A dalainkra gondolnak, vagy az erős sminkemre valami olcsó német videóban.” /VILLE/

Ami igazán kiborította a HIM-et, hogy nem regisztráltatták a nevüket időben. Egyszerűen nem volt rá pénzük. Mindenhol a világon vannak társaságok HIM vagy Him név alatt. Ville Valo megemlíti, hogy a 70-es években volt egy angol meleg pornó magazin Him névvel, Németországban pedig e név alatt olyan női ruha boltok működnek, amik esküvői ruhákat, fátylakat és más cuccokat készítenek transzvesztitáknak. A www.him.com webcím egy fémfeldolgozó társaságé, ami Arkansasban (USA) működik, Hummelstein Iron and Metal néven. A www.him.org webcím pedig egy Harvest International Ministrises nevű vallási csoporthoz tartozik. Ami természetesen bizonyos fokú irónia. A Google internetes keresőprogram több mint 57 millió találatot dob ki, ha a Him kifejezést keresed. Ez túl sok átnézni.
A probléma az, hogy van egy másik banda az USA-ban, amit szintén HIM-nek hívnak, és a nevüket ők levédették a hazájukban. Ami azt jelenti, hogy a finn HIM-nek más néven kell előadnia, ha az Egyesült Államokban is megjelennek. Az amerikai HIM kísérleti jazz-t játszik, és kiadott egy albumot, ami kapott néhány jó kritikát. Már megtörtént, hogy mindkét kontinens HIM-jeinek félreértése adódott a postai lemez-rendelésekkel. A Sworn Eyes és az Our point of departure CD-k tehát nem ritka Ville Valo felvételek, hanem átfogó ritmusok, improvizációk és jazz. (Ennélfogva a HIM első amerikai bemutatkozását HER néven követte el, különösebb visszhang nélkül. Időközben azonban úgy tűnik, sikerült megegyezniük a név birtokosával, tekintve, hogy a Universal Records-nál HIM-ként jelent meg bemutatkozó albumuk, amelynek címe egyébként “And Love Said No”, és zömében a Razorblade Romance lemez dalait tartalmazza)

Turné 2001 őszén

A HIM-nek 40 fellépése volt 4 hónap alatt. És akkoriban úgy tűnt, hogy a HIM feloszlás előtt áll.

“Annyira rossz kondícióban voltam, hogy a banda vége nem volt messze” mondja Ville. ” A stressz már olyan szintű volt, hogy ki voltam ütve az egész turné alatt. Volt olyan rész, amikor elkezdtem feloszlatni a bandát a turnébuszban részegen. Ezután a banda állapota sokat változott. Minden jó volt attól a pillanattól kezdve, de például Migé és Linde akkor gondolkoztak el először, hogy mit fognak csinálni, ha megőrülök, vagy belehalok az alkoholba.” /VILLE/

482406_663676596985982_1466291071_n

“Volt egy iszonyatos tragédia ezen a turnén, amit még mindig próbálunk kijavítani. Végül is ez az egész olyan, mintha egy család lennénk. Itt van egy pár fickó, akik kedvelik egymást. Éppen azt számoltuk Migével, hogy ezt a melót három évig szünet nélkül csináltam. Nem csoda, ha néha valami feljött az agyamban. És mivel én ilyen blabla srác vagyok, a dolgok általában úgy jönnek fel, hogy megbántok vele másokat. Hát, én egy érzékeny művész típus vagyok, aki időről-időre megőrül és ez iszonyatosan bunkó a barátokkal szemben. Hát ez van.” /VILLE/

“Bár a HIM egy banda, egy csomó döntést nekem egyedül kell meghoznom. Ha egy bandatag nem érti, mit akarok mondani, a felelősséget mindezek mögött, az idegesítő az én szemszögemből. És ilyen dolgok is megestek. Például azt szeretném, ha az emberek jól néznének ki a fotózásokon és a videókon, mivel manapság a vizuális dolgok is hozzátartoznak a zenéhez. Ha megpróbálom elmagyarázni ezt a dolgot a fiúknak, és még ezek után sem csinálják úgy, az egyszerűen megdöbbentő.” /VILLE/

“Soha senkit nem ütöttem meg. Fizikai értelemben véve az általános iskola óta nem verekedtem. Úgy érzem, a mentális erőszak sokkal rosszabb lehet. Hülye módon megőrjítettem az embereket magam körül, a bandában és máshol, úgy, hogy ez sebet ejtett az én és az ő kapcsolataikon egyaránt.” /VILLE/

(22-30. oldal)

Forrás: http://him-times.com/

Timmyce

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress Anti Spam by WP-SpamShield