HIM búcsú – Ville Valo elmagyarázza, miért is oszlik fel a legsikeresebb finn csapat

Valo azt mondja továbbra is zenélni fog, de többé nem „cigin, rizsen és bagetten fog élni”.

Ville a backstageben a Tuska Fesztiválon

A finn rock zene történelmének egy fejezete most végéhez ért, amint a legnagyobb finn szereplő, a HIM bejelentette, hogy egy év végéig tartó búcsú turnéra indul. A frontember, aki a dalokat írja, a zenét szerzi, aki mindig is a banda feje és főnöke volt, az egyedi és megismételhetetlen Ville Valo.
Az az ember, akinek a zenekara 8 millió lemezt adott el világszerte, most itt ül egy étteremben, és kávézgat…. A két igazi finn rocksztár egyike most valóban egészségesnek néz ki…. A másik rocksztár Andy McCoy. Annak ellenére, hogy a június Helsinkiben hideg és esős, Ville biciklivel jár a próbaterembe.
Itt az idő, hogy feltegyük a két kérdést: miért oszlik fel a HIM, és mit fog Ville Valo ezután csinálni?
Pár éve kering már néhány pletyka. A banda három tagja Amerikában turnézott a gitáros szóló projektjével, amíg Ville finn dalokat énekelt.

Mi történik?

„Először is, egy jó hosszú szünet után visszamentünk a stúdióba, elkezdtünk játszani, de egyikőnk sem volt nagyon elragadtatva tőle.”-mondja Ville nevetve.

De ez az ideges nevetés nem olyan, mint az ő megszokott kisfiús nevetése…

Azonban egy évvel ezelőtt még minden más volt. Valo pár demón dolgozott az albumhoz. Tavaly ősszel találkoztak egy hosszú szünet után, és próbálták összerakni a dalokat. De év végére rá kellett jönniük, hogy ez nem jött össze.

„Mige és én beszélgettünk már arról, hogy talán tényleg a HIM története a végéhez ért, nem tudtunk semmi újat nyújtani már. Van pár új dal, és kedvünk is van eljátszani őket, de ez olyan, mintha a kisujjaddal akarnál egy hegyet megmozgatni.”

Most már tényleg úgy néz ki, hogy ez az oka annak, hogy a szétválás mellett döntöttek, és ez nem csak Ville hibája.
Valo az elmúlt 25 évben a HIM-mel élt.

„Ez több, mint az életem fele.”

Az első demókat a basszusgitárossal, Migével vették fel még 1992-ben, aztán hamarosan a szólógitáros, Linde is csatlakozott hozzájuk. De akárhogy is, mindig is Ville volt a felelős mindenért. Ő írta a dalszövegeket, ő szerezte a zenét, kombinálva a kemény brit-amerikai hard-rockot a finn slágerek melankóliájával. Ő alkotta a banda logóját, jelképezvén azt a gótikus romantikát, ahogy a szerelem és a halál átkarolják egymást.
Minenki úgy ismeri őt, mint a banda állandó vezetőjét, de ő nem csak az, nem ilyen egyszerű. Van valami, amit tudnunk kell róla: mindig tudja, mit akar. Már 20 éves korában is – amelett, hogy hihetetlenül tehetséges – kivételesen határozott fiatalember volt.

„A határozottság inkább úgy hangzik, mint valami, amit diplomával érsz el, én jobban szeretem a szenvedély szót, ez inkább a költői megnevezés erre.”

A 90-es években Ville elég kis költségvetésből élt, ahogy ő mondja „a rizs, a cigi és a francia bagette” volt az, amit megengedhetett magának.

„A többi srácnak akkor már volt munkája, míg én csak a zenekar körüli dolgokkal voltam elfoglalva , és ez így volt a kezdetektől. Az apukám segített lakást bérelni. De mikor tényleg annyira elszánt valaki, teljesen mindegy neki, mit eszik.”

Hosszú évek során rengeteg interjút adott, és ezalatt Ville kiharcolta magának, hogy csak úgy emlegessék őt, ‘a férfi , aki tudja, hogy a válasznak nem mindig kell igaznak lenni, addig , míg jól hangzik’.

Valo elismeri, hogy nincs humorérzéke, mostanában még kevesebb, mint fiatalon. A barátjához , Stefan Lindfors-hoz hasonlítja magát.

„Jellemtelen kis senkik vagyunk, humorérzék nélkül. Néha , mikor mások ontják a poénokat, mi csak azt mondjuk ‘Francba, ez nekünk nem megy’. Aztán elkezdtem szar kis dalokat írni, mikor már nem voltam szomorú” mondja Ville, aztán kitör belőle a jól ismert kacagás.

1999-ben a Join Me című dal felkerült a slágerlisták élére, különösen Németországban volt nagy sikere. Addig a 22 éves Ville még nem is járt életében külföldön.

„Egyszer csak hirtelen ott termett minden, vörös szőnyeg, porschék, bulik, olyanok, amiket eddig csak a Miami Vice-ban láttunk. És ingyen sör! Korlátok nélkül.”

Valo azt állítja, nem sok mindenre emlékszik azon idők homályából…

Aztán ez a történet megismétlődött 5 évvel később az USA-ban is. A Dark Light album aranylemez lett. Soha még egy finn zenekar sem ért el ilyen sikert.

„Nagyon sok meghívásunk volt mindenféle eseményre akkor, de nem is volt ilyenre időm. Simán eltöltöttem két hetet zuhanyzás és fogmosás nélkül, azt se tudtam hogy hívnak, a telefonom meg állandóan le volt merülve.”

Minden problémát könnyen megoldott egy kocsmába tett látogatás.

A következő album, a Venus Doom az egyik legkeményebb HIM lemez lett, zeneileg is és a témáját illetően is.

„Teljesen kész voltam. És az alkohol csak egy kis része volt a problémának.”

A lemez elkészítése a vége felé már egy töréspont volt Villének.

„Összeomlásnak nevezném. Teljes összeomlás volt….”

Valo aztán az egyik legjobb elvonóba vonult be Malibun.

„Olyan volt, mint lehúzni 50 ezer dollárt a leggyönyörűbb klotyón.”

Végül az énekes újjászületve, józanul távozott.

A “Screamworks: Love in Theory and Practice” volt aztán az első album, amit Ville teljesen józanul írt.

„Meg kellett mutatnom mindenkinek, mire vagyok képes. Mániákusként próbáltunk, minden nap, kétszer 7 órát.”

Valo azt mondja, hogy egy ilyen ‘se veled- se nélküled’ kapcsolata van az alkohollal.

„Nem ihatok csak egy üveggel egy éjszaka alatt….az nem nekem való. Vagy teljesen szararcúvá iszom magam, vagy semmit nem iszom.”

Ez a kettős politika előjön mindig Ville életében is és a zenekar munkásságában is. A HIM nyolc albuma egy tiszta vonal. Egy cikkcakk vonal. Mindegyiknek megvan az egyedülálló HIM-es hangzása, de ugyanakkor mindegyik az előző ellentéte.
A 2013-as TOT album lett a sorban az utolsó, de egyben az első is, ami valahogy nem illett a cikkcakk mintába, mert hasonlított kicsit az előzőre. Mondhatnánk azt is, hogy a hangzása kicsit fáradt. Ville Valo válasza meglepő.
Nem tudta, hogyan is értékelje a helyzetet, mert elég közel áll hozzá mindkét album. Aztán ez a két album közti hasonlóság válaszút elé állította.

Az elmúlt 20 évben Ville élete egy végtelen körforgás volt: zeneszerzés, dalírás, próbák, fotózások, stúdió, új dalok írása….stb. Egy új szakasz kezdődött, az eddigi folyamat lezárult.

„Valami újra kell ráállítanom az elmémet, hogy formázni tudjam a merevlemezt.”

Úgy tűnik Ville tényleg leragadt ebben az átmeneti állapotban. Ez elég nehéz helyzet, de azért felszabadító.

„Karrierem során most van először az, hogy nem egy következő albumon agyalok. Tényleg érzem az igazi szabadságot. Úgy értem, írom a dalokat, a holnapnak élek, de van esélyem arra is, hogy megéljem a pillanatokat a mában is.”

Itt az ideje a második kérdésnek. Mit tartogat a jövő Ville Valo számára?

Találgatunk. Tavaly Ville két feldolgozást csinált: az ABBÁ-tól a Knowing Me Knowing You-t, és a régi finn slágert , az Olet mun kaikuluotain-t. Emiatt elkerülhetetlenül eszünkbe jutott, hogy fellépett anno a The Agents-szel.
Így talán lehet, hogy…

„Ai Elamaa és finn dalok??” – vág közbe Ville, a “Vain Elamaa” TV showra gondol. Egy kis sértődöttség hallatszik az amúgy mindig udvarias hangján…

„Azért jusson eszedbe, hogy ez az album 90%-ban külföldön volt kelendő.Talán lenne értelme, ha ez csak 1 % lett volna….de úgy érzem, semmi okom sincs rá egyelőre, hogy csak a finn közönségnek csináljak valamit.”

Oké, rendben, nincsenek finn slágerek, akkor valami más lesz. Ville nem akar a turné után lelassítani.

„A jövő év elején rögtön elkezdek új zenét csinálni, van egy jó pár dalom már, amiken egy ideje dolgozom, de azokat már nem a zenekarral fogjuk felvenni, szóval majd felhasználom őket így vagy úgy.”

Tehát Ville szólólemezt készít majd a dalokból, amelyek a HIM következő lemezére kerültek volna. Ezek a dalok egyelőre még csak akusztikus demo formában vannak, de Ville már tudja, milyen hangzást szeretne majd.

„Azt hiszem jó hangos lesz, zajos és feszült. De nem metál album lesz, inkább olyan indie-féle, és nem olyan lesz, mint amikor rockénekesek szólólemezt csinálnak, és végül az egész úgy hangzik , mint valami folklór szarság.”

Ville példának a Dinosour-t és Neil Young-ot említi.

„Elnyűtt, eltorzult gitárok, hangos nemtörődöm klimpírozás.”

De mégis valahogy Ville olyan titokzatos ezzel a szóló albummal….

„Mondtam én valaha is, hogy ez egy szóló projekt??”

Igen,mondta. Vagy lehet, hogy nem is szóló album, hanem új együttese lesz???

„Nos, lehet, talán egy zenekar…” mondja rejtélyesen nevetgélve.

Eszébe jut a Leevi and the Leavings nevű finn banda, ahol a vezető, Gosta Sundquist írta és szerezte az összes dalt. Ville sem akar senkit bevonni a dalok elkészítésének folyamatába.

„A saját dalaim autentikus verzióit én magam akarom megcsinálni. Majd kérek segítséget, ha arra lesz szükségem. És ha lesz igény élő fellépésekre, akkor biztos találok valakit, aki kiáll velem a színpadra.Van jó sok zenész haverom.”

Tehát ez azt jelenti, Ville nagyon gondosan odafigyel majd, hogy a legjobbat hozza ki a dalaiból.

A HIM rengeteg pénzt hozott pályafutása során. A bevételt megosztották a zenekar és a team többi tagja között, de természetesen a legtöbbet Ville számlájára hozta. A Heartagram Inc. – nek és a többi bevételnek köszönhetően Ville nyugodtan elélhetne belőle élete végéig.

„Persze, ez azért van , mert csinálom, ami a munkám. Teljesen jó, hogy tudtam félretenni, így most évekig is ellennék a zenekar nélkül. De én nem szeretnék ‘csak rizsen eléldegélni’ ez az, amit többé nem akarok….”

|Forrás: HIM – Heartland Heartagram USA, Helsingin Sanomat|

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress Anti Spam by WP-SpamShield