HIM – “And the path goes on…” (3. rész)

RAZORBLADE ROMANCE

A következő lemez felvételeit is Finnországban kezdték meg, de az egész projekt valahogy az elejétől fogva nem működött. Ismét Hiili-t kérték fel producernek, ő azonban kissé szét volt esve a túl sok munkától, és a korábbi összhang is hiányzott a banda és közte.

„Hogy őszinte legyek, akkor valahogy az egész banda nem jött ki egymással igazán. És az sem segített, hogy a felvételek sem mentek túl jól. Amikor a basszust vettük fel, valahogy az egész hamisan szólt. Senki sem tudja miért. Pedig tunerrel lett behangolva, szóval azt hiszem, hogy az ördög szállhatta meg a házat, és mindent összekavart. /Migé/

1999.jpg
Linde, Gas, Ville, Migé és Juska az RR borítóján

Amikor tudatosult bennük, hogy ez így nem megy, 1998 januárjában úgy döntöttek, hogy inkább pihentetik az egészet egy időre. Azonban más országok is kezdtek érdeklődni a HIM iránt, így a BMG kiadó úgy határozott, hogy a lemezt inkább egy külföldi stúdióban kellene felvenni egy másik producerrel. Így került a képbe John Fryer producer, aki korábban már a Nine Inch Nails-zel is dolgozott.
De mindezek után is még vagy kétszer kellet nekifutni lemezkészítésnek, mert az univerzum rendje valahogy képtelen volt helyre állni az albummal kapcsolatban. Hol a felvételekkel volt gond, hol a mixelés után hangzottak pocsékul a dalok. Végül kisebb kínlódás után a felvételeket a walesi Rockfield stúdióban készítették el, a keverést pedig a helsinki Finnvoxban.

Ezzel a kálvária azonban nem ért véget, ugyanis az album elnevezése sem ment olyan könnyen. Ville és a kiadó nem igazán tudtak közös nevezőre jutni. Ő a Goth ’N’ Roll címet szerette volna, a kiadónak viszont nem tetszett, és inkább a Razorblade Romance mellett voksoltak, amit szintén Ville talált ki korábban, ám rendkívül vacaknak tartotta. A banda végül beadta a derekát és a kiadó győzött.

„Ville a legkedvesebb ember tud lenni a világon, olykor viszont a legmakacsabb is. Sok jó művész ilyen. Keményen meg kell harcolnod, ha bármilyen változtatást szeretnél javasolni Ville dalaihoz. Nagyon ritkán fordul elő, hogy bármit is megváltoztat. /Asko Kallonen, BMG/

vendégszereplés
Vendégszereplés

Az angol BMG nem volt elragadtatva a Razorblade Romance-től, a következő húzásuk pedig az volt, hogy a Join Me in Death című dalt ki akarták hagyni számlistából mondván, hogy túlságosan slágeres és tönkre teszi az album egészét. Később pedig úgy döntöttek, hogy Angliában ki sem adják a lemezt addig, amíg nem látják, hogy Európában hogyan teljesít. A banda emiatt természetesen nagyon csalódott és mérges lett, és nem volt rózsás a helyzet a koncertek tekintetében sem, hiszen nem sok leszervezett programot tudhattak maguk előtt. A Razorblade Romence-t végül 2000 februárjában adták ki Finnországban és Németországban.
Az első kislemez azonban már 1999 őszén megjelent, ami természetesen a Join Me in Death lett.

„Volt a Join Me-hez egy jó kis zongoradallamunk, ami nekem nagyon tetszett. Nagyon sok Kent-et hallgattam, és hallhatod az Isola című albumuk befolyását a dalban. Amolyan svéd melankoliát. Aztán meg akkor nagyon Romeó és Júlia hangulatban voltam, szóval olyasmi dalszöveget írtam hozzá. A szöveg megírása hosszú folyamat volt, hónapokba tellett.” /Ville/

Még a lemezfelvételek alatt a HIM lehetőséget kapott, hogy egyik daluk felkerüljön a The 13th Floor (A 13. emelet) című film zenéi közé. Ville és a srácok a Join Me-t választották, a németeknek pedig nagyon bejött. Innentől kezdve a Razorblade Romance sorsa jóra fordult.  Amikor hat hónappal később az album megjelent, a kislemez már a slágerlisták élén járt, és a következő turnéra lefoglalt koncerthelyszíneket is nagyobbra kellett cserélni.

A 13. emelelet című filmhez készült klip

Azonban jókedvet kissé megtörte az a tény, hogy – annak ellenére, hogy az album a finn és német slágerlistákon is az élen volt – a kiadó továbbra sem akarta azt Angliában kiadni. A finn turné teltházas koncertekkel zárult, és az európai turné kilenc hónapja alatt pedig 88 fellépést pipáltak ki úgy, hogy közben Villének mindenhol a promócióival is foglalkoznia kellett.

„Hogy őszinte legyek kibaszottul ki voltam merülve. Hamburgban majdnem összeestem a színpadon. A koncert után félholtan feküdtem a hotelszobában. Akkoriban a fiúk is egyfolytában megbetegedtek egymás után, de meg kellett csinálnunk a fellépéseket. Migé vagy egy hónapig beteg volt. Kis enyhülésképpen a Vicks Medinite megfázás elleni gyógyszert rummal keverte, ami lenyűgöző hallucinációkat produkált nála.” /Ville/

Villének gyakran 10 interjút is kellett adnia egy-egy koncert előtt, majd volt 5 perce, hogy átöltözzön és már mentek is a színpadra. Így nagyon hamar ki lehet égni. A mélypont az volt, mikor Ville a kimerültségtől teljesen elvesztette az eszét, és majdnem kizuhant egy hotel 13. emeleti erkélyéről. Linde és Silke rángatták vissza…
De a többiek sem voltak jó formában. Egy linzi koncert után Migét és Villét törött üvegcserepeken fetrengve találták meg a backstageben. Még ugyanazon az éjszakán Juska a valami megmagyarázhatatlan félelemtől annyira besokkolt, hogy reszketve feküdt az ágyán és nem reagált semmire.
A bandatagok közötti kapcsolat is elérte a forráspontját. Abban az időben Ville nem egyszer rúgta ki Gast a zenekarból.

„A német turné vége fele már azon a ponton voltam, hogy vagy kilépek a bandából vagy megölök valakit a következő napon. De valahogy később mégis lenyugodtak a dolgok. Néhányszor már közel voltam ahhoz, hogy beverjem Ville képét. De szerencsére nem tettem meg. Onnantól kezdve már nem lett volna visszaút. Ha egy bandatagot megütsz, az olyan mintha a saját testvéreddel tennéd.” /Gas/

Ezek után Ville néhány hétig abbahagyta a bulizást, és a dolgok is kezdtek apránként lenyugodni. Azonban egyre több helyre hívták őket koncertezni, és képtelenség volt racionális módon leszervezni a turnét. Átmentek Angliába is néhány koncert erejéig, ami nem igazán volt nagy siker, mivel ott nem nagyon ismerték őket. Ez mégis jót tett a csapatnak.

„Valahogy felüdülés volt. Tök jó volt, hogy a változatosság kedvéért nem volt akkora felhajtás mindenhol. A német turné alatt kibaszott sok promót csináltunk a fellépések mellett. Minden nap volt sajtótájékoztató két órakor, majd a hangpróba rögtön utána. Aztán még egy kis promó és a koncert.  Őrületesen sok munka volt. Ezek után nagyon nyugodt volt az angliai turné, ahol gyakorlatilag nem is volt közönség, mert senkit nem érdekeltünk.” /Ville/

Mindeközben Ville elkezdett új dalokat is írni, amelyek később a Deep Shadows and Brilliant Highlights című albumra kerültek fel. A turné után rögtön fel is vették a demókat. De a kiadó ismét nem volt túl lelkes az új anyag kapcsán.

Ekkortájt megromlott a kapcsolat a srácok és Juska között, aki szeretett volna több időt tölteni a barátnőjével, és úgy döntött, hogy nem jelenik meg a próbákon. Végül közös megegyezéssel elváltak útjaik.

„Nem arról volt szó, hogy nem akartam folytatni a zenélést a HIM-mel. Egyszerűen akkor nyomást helyeztem saját magamra, hogy az egész már túl sok lett. Mindent túl személyesen vettem, és úgy éreztem, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem. Úgy tűnt, az egész rendszer ellenem van, és elkezdtem félni az emberektől, a próbáktól és különösen Villétől. /Juska/

Burtont (Janne Puurtinen) kérték meg arra, hogy ugorjon be Juska helyett, végül pedig felkérték, hogy csatlakozzon a bandához állandó tagként. Burton akkor másik együttesekben is játszott, de a HIM mellett nem lett volna lehetősége a többivel is foglalkozni.

„Nagyon nehéz döntés volt. Hirtelen minden megváltozott. De már régóta ismertem a sárcokat a HIM-ből, és gyorsan beilleszkedtem. Úgy döntöttem hát, hogy maradok. /Burton/

Juska 2000. december 31-é játszott utoljára a bandával a Tavastia Klubban.

Folyt. köv…

|Forrás: Synnin Viemää|

___________________________
HIM – “And the path goes on…” (1. rész)
HIM – “And the path goes on…” (2. rész)
HIM – “And the path goes on…” (4. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress Anti Spam by WP-SpamShield