HIM – “And the path goes on…” (2. rész)

A történet folytatódik az első nagylemez megjelenésével, mely egyre nagyobb népszerűséget hoz a srácoknak. Azonban ahogy az sokszor lenni szokott, a sikerrel együtt jönnek a problémák is…

GREATEST LOVESONGS VOL. 666

1996.jpg
Linde, Pätkä, Ville, Migé és Antto

Greatest Lovesongs Vol. 666 című első albumukat 1997 nyarán kezdték el felvenni. Temérdek idejük volt rá, mivel ekkor nem voltak fellépéseik, mégis mindössze 15 nap alatt elkészültek vele. A probléma pusztán annyi volt, hogy Ville nagyon lassan írt, és így csak nyolc szám készült el a felvételekig. Ekkor még Linde is „besegített” a dalszerzésbe. A For You és az Our Diabolikal Rapture az a két dal, amelyet közösen jegyeznek, és azóta sem fordult elő, hogy együtt írtak volna bármit a HIM számára.
A fiúk nem rendelkeztek túl sok stúdiós tapasztalattal, így gyakorlatilag fogalmuk sem volt arról, hogy mit is csinálnak. Szerencsére a lemez producere és mixere Hiili Hiilesmaa lett, aki nagyszerű tanítómesternek bizonyult, és végigsegítette őket a stúdiós munkálatokon.

 

 

„Féltünk attól, hogy Hiili majd túl sokat fog kísérletezni, és a végére az album teljes őrület lesz. De most ha felteszed, hallhatod, hogy minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell.” /Ville/

Ville itt már igazán megcsillogtathatta dalszöveg írói tehetségét is, és előkerültek a jól ismert szimbólumok a halál és a szerelem témaköréből.

„Bizonyára nagyon ellentétes érzelmeim lehettek. Mindig úgy próbálok dalszöveget írni, mintha minden éjjel más érzések kavarognának bennem. Úgy éneklem őket, hogy közben képes vagyok mindig átérezni. Ezek nem történetek…. Az album viszont sokkal komolyabbra sikerült, mint a mostaniak. Azt hiszem, akkor még nem volt annyi humorérzékem. Anno azt gondoltam, hogy amit csinálunk valami eszméletlen nagy művészet vagy ilyesmi, de később rájöttem, hogy talán ez mégsem egészen így van. Komolynak kell lenned és keményen dolgoznod, de ugyanakkor képesnek kell lenned nevetni magadon. Ez egy kicsit hiányzik az első albumunkból.” /Ville/

Azonban a felvételek befejeztével rá kellett jönniük, hogy a lemez mindössze 32 perces, és nem tudták, hogy most mi a fenét kezdjenek ezzel. Eszükbe jutott, hogy a korábban ki nem adott Blue Öyster Cult feldolgozásuk, a (Don’t fear) The Reaper remekül illene a többi dalhoz. Végül hozzácsapták a 7 perces számot az albumhoz, ami így már elérte a 40 perc hosszúságot. Ennyi pont elég is volt. A Greatest Lovesongs Vol. 666 elkészült.

Az album megjelenése előtt az akkori kiadójuk, a BMG a When Love and Death Embrace című dalt választotta kislemeznek.

„Azt gondoltam, micsoda elképesztően remek érzékkel elkészített dal ez. Hirtelenjében ott termett a tökéletes sláger, jó értelemben véve. A dallamok és a hangulatok is a helyükön voltak. És a rádiók elkezdték játszani a When Love and Death Embrace-t újra és újra és újra. Ekkor már tudtam, hogy a HIM igazán naggyá válhat.”  /Asko Kallonen, BMG/

A megjelenés előtt még 1997 októberében rendeztek egy koncertet a HIM számára, hogy a zenekart a sajtónak is bemutathassák. Hat nappal később pedig már a The Prodigy előzenekaraként játszhattak a Hartwall Arénában. Antto akkor éppen Burtontől (a HIM jelenlegi billentyűsétől) kölcsönzött egy szintetizátort a fellépésre, aki ezért cserébe kapott egy belépőjegyet. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Burton a közönség soraiból nézhetett végig egy HIM koncertet.
A Greatest Lovesongs Vol. 666 jó kritikákat kapott az újságokban, és szépen is fogyott, egy év múlva pedig aranylemez lett belőle.

Ahogy jött a siker és a fellépések száma is gyarapodni kezdett, elindult a fékezhetetlen partihangulat is, ahogy az a „tisztességes” rock zenekaroknál gyakran előfordul. A banda egészen furcsa szokásokat talált ki a stressz levezetésére a sok-sok alkohol segítségével. Ők maguk is elismerték, hogy a mód, ahogy nekivágtak a turnézásnak, nem volt szükségképpen túl helyes és egészséges. Csak a hétvégéken játszottak, így mindig maradt energiájuk, hogy minden egyes koncert után képesek legyenek bulizni. A HIM esetében ennek olykor néhány hotelszobai berendezés látta kárát…

„A srácok egyébként ártalmatlan bulizók voltak. Nem bántottak senkit, nem tettek szemét dolgokat senkivel. Értem ezalatt azt, hogy nem csaltak ki senkitől pénzt, nem érezték szükségét, hogy férfiasságukat bizonygassák az által, hogy megfélemlítenek vagy megfenyegetnek valakit. Csak ilyen normális, jókedvű dolgokat csináltak. Azt mondják, a gyerekek akkor egészségesek, ha játszanak!” / Tiina Vuorinen, turnémenedzser/

Silke Yli-Sirniö egy német kiadónak dolgozott, finn származású férje révén keveredett a HIM ’96-os szilveszteri koncertjére. Kapott egy példányt a 666 Ways to Love című EP-ből, és egyből nagyon lelkessé vált a zenekarral kapcsolatban. Lejátszotta a németországi főnököknek a lemezt, akik rögtön felismerték, hogy a HIM-nek van keresnivalója a helyi piacon is. 1998 novemberében megjelentették Európában is a Greatest Lovesongs Vol. 666-et.
Ekkor már kezdtek komolyra fordulni a dolgok, a HIM egyre több kiadótól kapott szerződési ajánlatokat, amelyek kezeléséhez egy tapasztalt emberre volt szükségük. Így került a képbe Seppo Vesterinen, aki korábban már a Hanoi Rocks-ot is menedzselte.

„Tiina Vourinen kért meg, hogy nézzek át pár szerződést, amit a HIM-nek ajánlott fel néhány kiadó. Megtettem, később ismét találkoztunk, és hirtelen azt kellett észrevennem, hogy én vagyok a menedzserük. Csak úgy megtörtént. Nem volt szándékomban menedzserré válni, és senki nem is kért meg rá. Valahogy így lett.” /Seppo Vesterinen/

Pätkä ekkor már nehezen bírta a nyomást, egyre többet ivott. A remekül időzített összeomlást éppen a 15 állomásos német promoturné előtt sikerült összehoznia. És Anttoval is egyre nehezebb volt együtt dolgozni, így nehéz szívvel bár – hisz Antto nagyon jó barátjuk volt – de végül úgy döntöttek, hogy nem hívják magukkal Németországba.

„Nem voltam igazi billentyűs, jobban koncentráltam arra, hogy a banda bohóca legyek. Amikor a dolgok komollyá váltak, kijöttek az ellentétek. Egyfolytában veszekedtünk Villével. Baromi nehéz volt Villét megérteni. Bár tudom, nagy nyomás alatt állt. Gyakorlatilag mindent ő csinált, a dalokat és minden mást is. Azt hiszem, nem akart olyan sráccal fellépni, aki nem is szeretne zenész lenni és a tetejébe még nem is játszik olyan jól a hangszerén. Jobb volt ez így.” /Antto/

1998-2.jpg
Pätkä, Migé, Ville, Linde és Juska

Egy Juska (Salminen) nevű srácot – akit később Zolan Plutoként ismerhettünk meg – akartak felkérni Antto helyettesítésére, de az nem győzte meg őket teljesen a játékával. Úgyhogy felvették ismét a kapcsolatot Anttoval, hogy a német turnén még játszon velük. Antto persze a sértődöttségtől vezérelve lehetetlen feltételeket szabott, így végül mégis Juskát vitték magukkal. Kissé kínosra sikeredett ez a billentyűs-váltás, de végre elindulhattak Németországba. Azonban mikor visszatértek a turnéról, Pätkä-val sem mentek már a dolgok. A barátnője várandós lett, és ezt nem tudta összeegyeztetni a próbákkal, szóval tőle is meg kellett válni.

„Nem számít, hogy kiléptem vagy kirúgta, igazából a próbákkal volt a baj. Ville állandóan a dob mögött ült, lejátszott egy dobszólót, és megmondta, hogy ezt ugyanígy játszam el. És mindenki másnál is ez volt. Talán Migé volt az egyetlen, aki kicsit kreatívabb lehetett. Ville annyira elképesztően tehetséges, hogy egyrészt jó volt ez, másrészt így nem igazán tudtuk élvezni a játékot.” /Pätkä/

Ezután elkezdtek dolgozni egy újabb albumon, de ismét közbejött egy német körút. Gas Lipstick-et vagyis Mika Karppinent (aki akkor a Kyyria-ban játszott) kérték meg, hogy ugorjon be dobosnak a turné erejéig.

„Nagy szerencsénk volt, hogy Gas velünk jött. Végül is ő Finnország egyik legjobb dobosa és egy kedves fickó. A német turné után, mondtuk neki, hogy maradhatna, ha akar. És úgy döntött, hogy marad.” /Ville/

Folyt. köv…

|Forrás: Synnin Viemää|

___________________________
HIM – “And the path goes on…” (1. rész)
HIM – “And the path goes on…” (3. rész)
HIM – “And the path goes on…” (4. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress Anti Spam by WP-SpamShield