HIM – “And the path goes on…” (1. rész)

 

„And the path goes on…”

Huszonnégy év. Mondhatnánk, hogy ez nem sok, ha valakinek a koráról van szó, hisz ennyi idősen épphogy csak elkezdődik a nagybetűs élet egy fiatal számára. Azonban ha egy együttes pályafutásáról beszélünk, akkor már igen csak szép időnek számít. Itt tart most a HIM, vagy ahogy a kezdetek kezdetén megismertük őket, a His Infernal Majesty.
Hosszú utat jártak be, míg egy helsinki bártól eljutott addig, hogy az általuk megteremtett stílus, a „love metal” koronázatlan királyaivá váljanak. Voltak hullámhegyek és hullámvölgyek – hatalmas siker, féktelen bulik, végeláthatatlan turnék, idegkimerülés, aranylemez az Egyesült Államokban, alkoholmámor, elvonókúra, csodálatos visszatérés – kísérve a hűséges rajongók soha nem múló szeretete által. És még mindig itt vannak. Együtt. Nem pusztán csak tagokként egy bandában, hanem jóbarátokként azóta is.
Most induló cikksorozatunkkal megkíséreljük bemutatni a történetüket a teljesség igénye nélkül, melyhez többnyire a Synnin Viemää című életrajzi könyvet vettük alapul. Hogy milyen hosszúra nyúlik a sorozat, az attól is függ mennyi forrás áll majd rendelkezésre, de egyszer csak a végére érünk!
Akkor nézzük, hogyan is kezdődött.

HIS INFERNAL MAJESTY

1378737_10201497226765586_1890741819_n
Ville, Linde és Migé

Ville Valo és Migé (Mikko Paananen) még az általános iskolában találkoztak. Mindketten imádtak basszusgitározni, így hamar megtalálták közös hangot. Akkoriban számos iskolai bandának voltak a tagja, így ismerkedtek meg pár évvel később Lindével (Mikko Lindström) is.
Ville és Migé 1991-ben alakítottak egy His Infernal Majesty nevű bandát. Ekkor még a mostani tagok közül csak ők ketten szerepeltek a felállásban.  Ez még egy teljesen más együttes volt, de a névválasztással már akkor is sok gondjuk akadt.

„Olvastam  Anton La Vey  Sátánista bibliáját, ott találtam a  ‘his infernal majesty’  kifejezést az egyik versben, ha jól emlékszem. Volt egy kis horrorfilmes beütése, ami remekül passzolt a Black Sabbath stílusú zenénkhez.” /Ville/

Azonban sokat tanakodtak azon, hogy vajon mégis jó név-e ez a banda számára, és saját bevallásuk szerint számos más pocsékabbnál pocsékabb alternatívával is előálltak. A kérdést végül Migé zárta rövidre – mivel elege lett az ezzel kapcsolatos huzavonából – és ráfestette a banda egyetlen erősítőjére: HIS INFERNAL MAJESTY.  Itt véget is ért a vita.
A His Infernal Majesty név persze utal a sátánra, és Ville iskolás évei alatt valóban érdeklődött az okkultizmus iránt, de sohasem imádta a sátánt és nem vett részt sátánista dolgokban.

Volt egy időszak, amikor egyfolytában black metált hallgattunk, dokumentumfilmeket néztünk, Villének meg volt egy pár könyve az ilyen dolgokról. De ez csak marhulás volt, igazán sosem érdekelt minket a sátánimádás.” /Linde/

Mégis volt időszak, amikor sátánizmussal vádolták őket, ami miatt nem egyszer kellett magyarázkodniuk. Végül 1996-ban rövidítették le a nevet HIM-re, amikor első EP-jüket kiadták.
A korai His Infernal Majesty-nek egy nyilvános koncertje volt a Semifinal Klubban 1992 szilveszterén, azután fel is oszlottak egy időre, amikor Migének be kellett vonulnia a kötelező katonai szolgálatra.

„Nem volt türelmem megvárni, míg Migé eltávozást kap, szóval jobb volt egyszerűen csak elfelejteni az egészet.” /Ville/

Néhány évvel később Ville újraalakította a bandát ezúttal másik gyerekkori jóbarátjával, Lindével miután az leérettségizett. Az első szárnypróbálgatások alkalmával pár demót úgy vettek fel, hogy Ville dobolt és énekelt, Linde pedig a gitár és basszusgitár részeket játszotta. Persze úgy tervezték, hogy majd találnak egy igazi énekest és dobost, Ville pedig átveheti a basszusgitáros szerepét, de nem így lett:

„Azelőtt soha nem énekeltem egy bandában sem. Gyakoroltam az éneklést és meg is akartam csinálni, de erős kétségeim voltak afelől, hogyan is fog elsülni a dolog. Nem igazán volt önbizalmam, és a suliban mindig kínosan éreztem magam a hangom miatt. Soha nem énekeltem kórusban sem, csak basszusgitároztam. De valahogy úgy történt, hogy lépésről lépésre végül én lettem az énekes. Ez volt a szükséges rossz, mert a bandának kellett egy énekes. Szóval miért ne legyek én az, a fenébe is…” /Ville/

Migé ekkortájt fejezte be a katonai szolgálatot, és vissza akart térni basszusgitárosként, amibe természetesen a többiek is beleegyeztek. Így már csak dobosra volt szükségük, akit Pätkä (Juhana Tuomas Rantala) személyében meg is találtak.

 

666 WAYS TO LOVE: PROLOGUE

HEARTAGRAM
A heartagram megszületése

A HIM 1996-ban adta ki az első EP-jét 666 Ways to Love: Prologue címmel, amelyre a Stigmata Diaboli, Wicked Game, Dark Secret Love és a The Heartless című számok kerültek fel. A borítón Ville édesanyja látható 19 évesen.
A lemezbemutató partit a legendás Tavastia Klubban tartották, ám a sajtót ekkor még egy cseppet sem érdekelte a zenekar. A Wicked Game-et viszont rögtön ezután elkezdték játszani a rádiók, és az EP hamarosan felkerült a slágerlisták élére.
A fiúk innentől vették igazán komolyan a próbákat, és úgy határoztak, hogy szükségük lesz egy billentyűsre is. Ville egy régi iskolai barátja, Antto (Melasniemi) csatlakozott hozzájuk, először csak beugrósként, majd később a banda teljes jogú tagjaként.

Folyt köv…

|Forrás: Synnin Viemää|

 

___________________________
HIM – “And the path goes on…” (2. rész)
HIM – “And the path goes on…” (3. rész)
HIM – “And the path goes on…” (4. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress Anti Spam by WP-SpamShield