Daniel Lioneye – Linde a Vol. III. elkészítéséről beszél

Alább olvashatjátok az Icon vs. Icon interjúját Lindével a Daniel Lioneye új albumának elkészítési folyamatáról.

daniel-lioneye-2016-2-2

Daniel Lioneye 2016

Az interjút készítette: Jason Price | 2016. július 26.

Linde Lindström zene iránti szenvedélye lehetővé tette, hogy elképesztő magaslatokba emelkedjen. Leginkább a HIM gitárosaként ismert, de fontos megjegyezni, hogy munkássága nem csupán a love metal műfajra korlátozódik, amelynek kikovácsolásában maga is közreműködött. Ami azt illeti, a mellékprojektje, a Daniel Lioneye megmutat néhányat az eddigi leglenyűgözőbb munkái közül.

Eredetileg a DL a 2001-es magalakulásakor még a doboknál Ville Valo-t (HIM), basszusgitáron Migé-t (HIM) valamint a gitár és ének poszton Linde-t (HIM) foglalta magában. Abban az évben Finnországban és Németországban kiadták a „The King of Rock n Roll”-t, mely egy „tréfálkozós” pszichedelikus stoner rock album volt. Finnországban Daniel Lioneye And The Joint Rollers néven léptek fel a fesztiválokon, a zenéjük pedig hamarosan a nemzetközi közönséghez is eljutott, amikor is az album névadó dalát Bam Margera MTV-s sorozata, a Viva La Bam főcímdalának választották. 2006-ban a „The King of Rock n Roll” volt a legtöbbet játszott finn dal a világon (közvetlenül Sibelius után természetesen).

2008-ban Linde az előzőtől egészen eltérő Daniel Lioneye lemezt akart készíteni. A következő album, melynek címe egyszerűen csak Vol. II. lett, eléggé extrémre és sokkal keményebbre sikerült, mint az első, valamint észrevehetően a black metal stílus inspirálta. Az album a mindennapi életről, válásról, a bonyolult helyzetekkel és emberekkel való megküzdésről, a cannabis pszichózisról, durva rémálmokról, önmegvalósításról, szexről, túllépésről, az önmagunkért való kiállásról, dühkezelésről és az univerzumról tartott bemutatót nekünk.

Most Daniel Lioneye ismét összeállt a The End Records (US) kiadóval, hogy megjelentessék a „Vol III.”-t, mely augusztus 19-re van beütemezve. Az album sok tekintetben az előző kettő kombinációja. Az észak fény vonzó fényébe sütkérezve ez a lemez az egzisztenciális válságról, depresszióról, csalódottságról, elveszettségről és az értelmetlenség érzéséről szól. Jason Price az Icon vs. Icon-tól Linde Lindström-mel beszélgetett a zenei közegben való életről, a Vol. III. elkészítésének folyamatáról és arról, vajon mit tartogat a jövő számára.

Visszatekintve a kezdetekre, mi életed első zenével kapcsolatos emléke?

Ahogy édesanyám altatót énekel nekem egy icipicit hamisan.

Hogyan kerültél először kapcsolatba a művészettel és a gitározással?

Amióta az eszemet tudom, a gitár mindig is elbűvölt. Mindig is tudtam, hogy zenész akarok lenni. Könyörögtem a szüleimnek, hogy vegyenek nekem egyet, és végül kaptam egy mini akusztikus gitárt karácsonyra, amikor 10 éves voltam. Rögtön ezután elkezdtem órákat venni. Nagyon motivált voltam. Aztán hamarosan mindenféle bandákban is elkezdtem játszani.

Mit tudnál mondani arról a folyamatról, ahogy mint gitáros a kreatív hangot megtalálod?

Ez folyamatos. Minél idősebb vagy, annál magabiztosabbá válsz. Legalább is az én esetemben. Számomra a legnagyobb dolog az volt, hogy úgy fogadjam el saját magamat, ahogy vagyok és ne foglalkozzak az emberekkel, akik meg akarják nekem mondani, hogyan játsszak vagy mit kezdjek az életemmel.

Kik voltak azok az előadók és emberek a kulisszák mögött, akik segítettek annak a művésznek az alakításában, akit ma látunk?

Az élet úgy általában. Minden ember és állat az életemben. Minden zene, amit valaha hallottam. Iggy Pop, Black Sabbath, Jimi Hendrix, Kingston Wall, Nachtmystium, Elvis Presley, hogy csak néhányat említsek.

Nyilvánvalóan nagyon motivált vagy, ha karrieredről van szó. Mi az, ami folyamatosan inspirált az évek során mint művészt és mi táplálta a kreatív lángot?

A zene számomra egy természetes módja annak, hogy megbirkózzak az érzésekkel és az életem nehézségeivel. A mindennapi élet az én inspirációm. Általában ha szünetet tartok, előjönnek ezek a dolgok.

Nemsokára megjelenik Daniel Lioneye Vol III. című albuma. 8 év telt el a legutóbbi kiadásod óta. Miért most jött el az ideje az új lemeznek?

Már évek óta dolgoztam az albumon, amikor volt rá időm vagy kedvem. Majdnem hogy azt akartam, hogy soha ne fejeződjön be. Elképesztő folyamat volt. Szóval alapvetően azért most, mert most lett kész. Ilyen egyszerű.

Mire törekedtél, vagy mi volt a célod az albummal, mikor elkezdted? Volt valami, amit ki szerettél volna próbálni, amire korábban nem volt lehetőséged?

Nem igazán voltak céljaim. Nem érzem azt, hogy ezért kéne írnom bármit is. Valahonnan csak jön és kész. A végén pedig úgyis mindig másképp csinálom. Nincs értelme ismételni a régi dolgokat. Azt akartam, hogy ez az album „jobb” legyen mint az előzőek, és ki akartam próbálni, hogy tudok-e olyan énekhangot produkálni, amit én is meg tudok hallgatni. Majdnem sikerült is.

A rajongók számára, akik már ismerik a régebbi munkáidat, mik a hasonlóságok és mik a különbségek ezen az albumon?

Bizonyos módon a „The King of Rock n Roll”-nak és a Vol II.-nek a kombinációja. Több ének, kevesebb hörgés. Több lágyabb riff, több dallam. Dalszöveg tekintetében az album témája az egzisztenciális válság és depresszió.

A banda többi tagjával évekig dolgoztatok egymás mellett. Kreativitás tekintetében mit hoznak ki belőled?

Kényelmesen érzem magam a közelükben, nagyszerű zenészek és jó emberek. Azonos frekvencián működünk. Az album dalszövegeinek nagy részét Migé írta, mégis passzolnak hozzám és magaménak érzem őket. Ez sokat elmond.

Tudnál beszélni a dalírás folyamatáról? Mi változott és mi maradt ugyanaz az évek során?

Mint ahogy korábban is mondtam, soha nem érzem úgy, hogy bármit is írnék, ez csak jön valahonnan. Egy dallam, egy riff, egy ritmus vagy bármi. Aztán beállítom a dobokat a Pro Toolsban, és játszom a többi hangszeren, majd a demokat elküldöm a srácoknak. Egészen máshogy zajlik, mint például a The King of Rock n Roll-nál. Akkoriban csak bementünk a stúdióba 5 napra anélkül, hogy bármiféle anyagunk lett volna, jól szétcsaptuk magunkat, a többi pedig már történelem, haha. Az egyetlen hasonlóság mind a három album esetében, hogy az alapok, dobok, basszusok és gitárok 5 nap alatt lettek felvéve.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett nézned az album életre hívása során?

Lusta vagyok, de játékos kedvű. Mindig találok valami fontosabbat annál, hogy végre felvegyem a saját vokálomat. Nem szeretem az emberi hangot, különösen a sajátomat nem. Minden éneket az otthoni stúdiómban vettem fel. Ettől eltekintve minden más eléggé simán ment.

Már egy ideje együtt élsz ezekkel a dalokkal. A „Vol. III.” melyik dala áll hozzád a legközelebb?

Hol szeretem, hol gyűlölöm a zenét. És tulajdonképpen ez minden mással is így van. Egyik nap a dalaim a legnagyszerűbb mesterművek, amiket valaha írtak, másik nap pedig totálisan értéktelen szarok. Pillanatnyilag a „Blood on the Floor”, a „Ravensong” és az „Aetherside” a kedvenceim.

Hogy érzed, miben fejlődtél a leginkább mint művész mióta ez lett a hivatásod?

Megtanultam leszarni azt, hogy mások mit gondolnak rólam. Ez igen sok szabadságot adott nekem mint művész és mint magánember egyaránt.

Művészként nagyon sok mindent el lehet mondani a zene jelenlegi állásásról. Mi tesz izgatottá mint alkotó művészt?

A zene hoz izgalomba. Csak koncentrálnod kell azokra a dolgokra, amikkel tudsz valamit kezdeni, minden másról pedig meg kell feledkezni. Máskülönben állandóan kiborulnál.

Zenei tekintetben hogy képzeled el a jövődet – rövid- és hosszútávon is?

Erről fogalmam sincs. Ezen nem gondolkodom. Gondolom ugyanúgy átültetem a zenébe a dolgokat, amik csak úgy semmiből jönnek hozzám. Csak ennyit tudok mondani.

Hogyan tudnak támogatni a rajongók a karriered ezen szintjén?

Ha tetszik az album, vegyétek meg, és ne csak ingyen töltsétek le. Valamint gyertek és nézzetek meg minket élőben is!

Tervben van egy USA turné is az albummal?

Egyelőre még nincs terv. Öt fellépésünk lesz Finnországban szeptember elején, és néhány európai koncert is szervezés alatt áll. Később többet tudok mondani.

Sok fiatal művész fordulhat hozzád inspirációért. Mi a legjobb lecke, amit megtanulhatnak tőled mint művésztől?

Ahogy már mondtam, én azt tanultam meg, hogy ne foglalkozzak mások véleményével, csak engedjem el a fülem mellett. Alapvetően azt, hogy magamon túl tudjak lépni. Mindenkinek ezt tanácsolom.

Fordítás: Jucus

|Forrás: Icon Vs. Icon|

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress Anti Spam by WP-SpamShield